Az egyszerű dolgok elképesztőek, meglepőek is lehetnek – ez a megállapítás körvonalazódott azután, hogy pénteken bepillantottunk a hatodik alkalommal megszervezett PulzArt művészeti fesztivál két programjába Sepsiszentgyörgyön. A két különböző esemény közös vonása az volt, hogy a japán kultúrát, művészetet mutatták be, azonban egyiptomi, illetve brit „értelmezésben”, egyszerűen és hatásosan.

Elsőként az egyiptomi origami művész, OzOz, vagyis Ossama Mohamed Helmy Farag interaktív installációjába és műhelyébe vettünk részt a Tamási Áron Színház előcsarnokában egy amolyan „én-utazáson”. Az Alexandriában működő Arab Origami Központ alapító igazgatója erről a nem pusztán papírhajtogatási tevékenységről azt mondta bevezetőjében: az origami terápiás célokra való használata 2011-ben, az “Arab Tavasznak” nevezett (amelynek helyszíne többek között Egyiptom volt) forradalomkor ötlött fel benne. “Forradalomkor az utcán kiabálni a hatóságoknak nagyon könnyű, de aztán hazatérünk, és valamit kell kezdenünk magunkkal, hogy levezessük a feszültséget” – utalt OzOz arra, hogy miért használja ezt a japán művészetet gyógyításai folyamatként.

Az interaktív műhely résztvevője elsőként A forradalom madarainak nevezett installációt tekinthette meg, a színes papírból készült darumadarakból álló gyűjteményt, amelynek különböző méretű darabjai egymásba hajoltak. Ezt követően egy „körutazást” kellett tenni az előcsarnokban, ahol a rajtvonaltól egészen a célig, lépésről lépésre nyomon kellett követni a daruhajtogatás módozatát. A végterméket egy damilra kellett felcsíptetni, hogy „tovarepülhessen” a szerzője által a szárnyára írt üzenettel: a résztvevő „személyes forradalmának” megfogalmazásával. OzOz szerint ez a körutazás valójában az életben tett utazásunkat mintázza, úgy haladunk lépésről lépésre, és azokat a dolgokat helyezzük előtérbe, amelyeket észrevétlenül hétköznapjainkban is szoktunk.

A darumadár elkészítésében pedig nem a végtermék a fontos, hanem hogy milyen „én-utat” jártunk be addig, amíg elkészítjük. Jelen sorok írója számára azért volt tanulságos ez a kaland, mert számára legnehezebb dologra kényszerült: segítséget kellett kérnie.
OzOz műhelyében ma (szombaton) 17-től 19 óráig, holnap pedig 11 órától 13 óráig, a sepsiszentgyörgyi ’56-os parkban még el lehet lesni a darukészítés japán művészetének technikai fortélyait. Jövő héten portálunkon interjú olvasható az egyiptomi origami művésszel.

Mózes utolsó 12 órája erdélyi asztalon: bábjáték felnőtteknek

„Gondolom, önök is észrevették, hogy az első perc után már csak engem néztek, nem pedig a mögöttem álló figurákat. Na, ezt hívják szexuális karizmának” – mondta humoros „nagyképűséggel” annak a bábelőadásnak a főszereplője, amely a japán bunraku ősi bábjáték európai, átértelmezett formáját hozta el Sepsiszentgyörgyre, a Blind SumMit brit társulat előadásában, Az asztal címűben, amely szombaton este még megtekinthető a Tamási Áron Színház kamaratermében.

Az illető főszereplő egy karakteres arcú, papírból és textíliából készült báb volt, az előbb idézett megállapítás pedig száz százalékosan igaz. Hiszen a bábjátékokról leszokott felnőtt néző figyelmét olyannyira lekötötte a Mózes-történettel „üzérkedő” humoros figura, hogy már-már az volt a benyomása: nem a színészek mozgatják a bábot, hanem éppen fordítva.

A brit gesztusvilágú és jellegzetes humorú főszereplő tulajdonképpen nem egy összefüggő történetet adott elő, hanem egy rögtönzött sztorit, amelyben komikus elemekkel tűzdelve fel-felbukkant a játék kezdetekor beígért bibliai Mózes – és vicces viszonya a fennvalóval –, de ugyanilyen fontos szerepet kapott az „erdélyi asztal”, vagyis a játék egyetlen helyszíne, valamint a bunraku-technika „boszorkánykonyhájának” bemutatása is: milyen funkciót is tölt be egyik vagy másik színész a karakteres báb „életében”, mozgatásában.

Az 1997-ben alapított brit Blind SumMit társulat évtizedek alatt kísérletezte ki azt a játéktechnikát, amelyet „Extreme Puppetry”-nek nevezett el, és amely egyszerre provokatív és vidám, könnyen hozzáférhető és jelentésekben, üzenetben gazdag.

Humorának illusztrálására egy poént kiragadnunk a sok hasonló fordulat közül. Amikor Mózes próféta istenéhez esdekel azért, hogy toldjon még hozzá egy keveset az életéhez, akkor a brit bábjátékban az Isten azt mondja neki: „Mózes, az isten szerelmére, százhúsz éves vagy!” Mire Mózes: „Uram, biztos, hogy ez a legalkalmasabb nyelvezet?!”

Aki teheti, ne hagyja ki a mai előadást 19 órától a Kamarateremben.  A vasárnapig tartó fesztivál programja itt olvasható.